Amikor 94-ben néztem ezt a filmet az Apolló filmszínház utolsó sorában nem gondoltam, hogy a készülő autóm és Robert De Niro között fogok párhuzamot vonni. Az alakuló szörnyszülöttet az alkotó csak elhunytak maradványaiból, holttestekből állította össze. Itt is valami hasonló van folyamatban, hiszen az alváz a tulajdonosa halála után majd 10 évig várt arra, hogy történjen vele valami. A bódé talán nem a klinikai halál állapotából lett feltámasztva, de a varratok látszani fognak, azt garantálom. Az alap erőforrást is szinte majdnem az orromban turkálva találtam és meglepően jól teljesít, igaz még padon. A nagyobb testvért nem szükséges bemutatni, talán bizonyított már az első tököli Volks & Roll alkalmával és az is többszörös főnixmadár díjas előadóművész lehetne... A motoron látható enyhén stricis BS kipufogó véggel megáldott dobra senki nem kapott rá a nyári szezonban 5000-ért, így most felkerült. Féltem tőle, hogy üvölteni fog mint egy szűzkurva, de meglepően visszafogott és elviselhető a hangja.
A hídtest szintén emlékeztet a De Niro által megformált alakhoz, mindenhol varratok borítják a testét és most tőlem szokatlan módon nem a maximumot "hoztuk" ki belőle, hanem egy kedves Szörny Rt-s, használható 10 centis keskenyítést fogok alkalmazni. A színe piros lesz, mint a vér, hiszen talán a legfontosabb alkotóelem...
És ha már szörnyszülöttek és gonosztevők, akkor legyen itt egy idézett Hasfelmetszőtől: A szépség belülről fakad. Ez pedig arra utal, hogy mire számíthatunk az ülésbe huppanva...
