Tramp

Wartburgos sztorim nincs, nem kerültem vele nagyon közeli viszonyba, sosem vonzott. Bár egyszer gyerekkoromban (tehát amikor olyan 9-12 éves forma lehettem, nem 30-35) utaztam egy Debrecen Nagykálló vonalon egy kombiverzióval. Azt kell tudni az utazásról, hogy megboldogult anyai nagyanyámmal szemben lakott Veze néni. Csak így, Veze néni. Hogy mi volt a keresztneve talán csak a férje, Veze bácsi tudta, vagy tán ő sem. Szóval adott a néni, aki akkor kb. 60 évesen savanyú káposztát árult a debreceni piacon, hordóból. Igen, volt olyan időszak kifalva életében amikor nem a Fórum magaslott a Csapó sarkon, hanem piac, emeletes garázs, faáru bolt és hétvégenként ott volt a KGST piac. Én pedig a nyaraimat ezen a környéken töltöttem, ha nem Kállóban akartam felgyújtani a pincét vagy tudás hiányában a strand úszómedencéjébe fulladtam volna. Az utazás akkoriban a vonat képében valósult meg anyámmal, vagy hétvégenként családilag, kocsival, ám egyszer opcióként beugrott az országutak királynője, az arany kormánykerék várományosa: Veze néni. Beültem, bár ne tettem volna! A dinamika mint olyan ismeretlen fogalom volt számára, a káposztaszag belengte az egész utasteret a Wartburg Touristban, és menthetetlenül megutáltam a savanyú káposztát egy életre. Szóval egy rémálom volt ami majdnem másfél óráig tartott.
Akkor jó lett volna egy ilyen:

Veze néni is menőbb lett volna, ahogy tolja és én talán megenném 37 évesen a toros káposztát!

Skoda

 Az ilyenek miatt érdemes járni városunk utcáit...
Gyerekkoromban ücsörögtem ilyenben. Abban  a megveszekedett-áldott helyzetben voltam, hogy apámnak viszonylag korán elgurult a gyógyszere és nem lehetett egy autóra berendezkedni. Volt ugye a bakancsunk, diesel Perkins motorral szerelt Moszkvics is képezte a tulajdonunkat, Fiat 500-at loptam ki először az udvarról, bóbitával tanultam motorozni és még megannyi verda amit megszámolni szinte lehetetlen. De volt közte ilyen is. Ültem hátul és ha felnéztem akkor nem a tetőt láttam, hanem az ívelt vonal miatt a szélvédőn keresztül az eget kémlelhettem. Mindezt a Nyíl utcán tettem a friss kenyér illat közepette, mikor hazakerült "kupé" és családi próbaúton anyám fanyalgott a jobb egyben én pedig vigyorogtam (belül persze ahogy kell) és élveztem. Anyám valahogy sosem tolerálta ezeket az autós mizériákat. se apámnál, se nálam, sőt a fiam Lego autóépítési terveit is ferde szemmel nézi manapság. Nem békél, lehet kéne neki ey saját amit csinosítgathatna, mivel vezetni úgysem tud. No go, just show! Ugye, Anya?!

Renault 4

Volt ilyen, egyszerre három is. Még alig voltam 15 mikor apám, aki hasonló beteg begyűjtött egy ilyet, majd hirtelen felindultságból még kettőt, hogy legyen. Az egyik, a kék képes volt mozogni, a másik kettő viszont igazi bontószökevényként állt a falnak támasztva. Ráadásul egyik a másikon. Anyám nem kifejezetten ilyen veteményes kertről álmodott mikor a bérházból elköltöztek, de apámat ez a legkevésbé sem érdekelte.
Kifejezetten jópofa gépnek tartotta, igazi igénytelen munkásautó volt amibe belefért a gyalugép javító szerszámkészlet, mert a hátsó ülést felhajtva teljesen sík volt a padló.
Szóval nem volt rajta Alpine felni és Cibié szúró, de volt a fejtámlára szerelhető sztereó hangszóró, lehetetlen kormányváltó és jobb oldali indexkar. És anyám, a műszaki antitálent* ezen tanult volna vezetni, apám mellett. Igazi paradoxon. Talán ezért nem vezet a mai napig sem "anuta".

*Történt egyszer, hogy apám elküldte anyámat facsavarért egy üzletbe. Anyám kérte az eladótól a megfelelő méretet, majd mikor megkapta visszaadta, hogy ez neki nem kell, mert őt facsavarért küldték, az pedig fémből volt. Ennyit erről, vagy róla és a műszaki érzékéről. 

Ebadta

Különös vonzalom és kapcsolat van köztem és a Babetta motorkerékpár között.
Talán azért mert még 8 éves is alig múltam és nem messze onnan ahol ez a fénykép készült egy ilyen kis pöcsköszörűn tanultam meg motorozni. Az Egyetem területén a Botanikus kert és a főépület között húztam a gázt. Akkor még sokkal kisebb forgalom volt, nem volt úgy beépítve a terület és parkoó autókat is csak elvétve lehetett látni. Minden optimális volt ahhoz, hogy közlekedési szabályokat sértsen apám és éni is. De jó volt!

Talán azért még, mert a kismotor hajtási engedély megszerzése után egy ilyen motort kaptam a szüleimtől, igaz az már az újabb, talán 210-es modell??? volt. Két sebességes, gyönyörű világoszöld. Nagyon szerettem. Akkor már kötelező volt a bukósisak használata, azzal jártam ki Pallagra középiskolába. Egyszer egy busz hirtelen megállt egy autó előtt és én a relatív gyorshajtás miatt (ezt az autó vezetője mondta nekem) belecsúsztam a Domus előtt egy Wartburg kombiba. Sikerült olyan nagy kárt okoznom, hogy a megkarcolt hátsó lökhárító miatt kért tőlem 300!!! Ft-ot a kár elhárítására. Nem tudom menyi volt akkor a sör, de szerintem a lökös azóta is úgy van, ha még megy egyáltalán az a varrógép.

Talán azért mert jó volt újra látni egy még működő és szolgáló veteránt. Amire a kosár talán a Dóczy ABC selejtezésekor került és azóta viseli büszkén. Önmagát letagadni nem tudja és nem is akarja, hiszen egy kis darab benzincső és a Brisk gyertya doboza jelzi, hogy élek, virulok, de foglalkozni kell velem. Mert megérdemli...

Google Earth

Tegnap ebben a fantasztikusan használható falucskában feltűnt a Google "térképező" autója. Majd figyelek, hogy látható leszek-e a térképen...

Multivan

A minap kellemes élményben volt részem Kifalva utcáin gurulva. Szemben állt velem ez a doboz, hatalmas kerekeken, ostobán mélázva. Szépek, de nekem kicsit már nagyok és szélesek voltak a Borbet felnik, de a perverzek ezt is értékelik.




A meglepetés a másik oldalon ért...Szinte számítottam is rá, mert a hátsó nagyon széles volt ránézésre is.