Gyerekkoromban ücsörögtem ilyenben. Abban a megveszekedett-áldott helyzetben voltam, hogy apámnak viszonylag korán elgurult a gyógyszere és nem lehetett egy autóra berendezkedni. Volt ugye a bakancsunk, diesel Perkins motorral szerelt Moszkvics is képezte a tulajdonunkat, Fiat 500-at loptam ki először az udvarról, bóbitával tanultam motorozni és még megannyi verda amit megszámolni szinte lehetetlen. De volt közte ilyen is. Ültem hátul és ha felnéztem akkor nem a tetőt láttam, hanem az ívelt vonal miatt a szélvédőn keresztül az eget kémlelhettem. Mindezt a Nyíl utcán tettem a friss kenyér illat közepette, mikor hazakerült "kupé" és családi próbaúton anyám fanyalgott a jobb egyben én pedig vigyorogtam (belül persze ahogy kell) és élveztem. Anyám valahogy sosem tolerálta ezeket az autós mizériákat. se apámnál, se nálam, sőt a fiam Lego autóépítési terveit is ferde szemmel nézi manapság. Nem békél, lehet kéne neki ey saját amit csinosítgathatna, mivel vezetni úgysem tud. No go, just show! Ugye, Anya?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése