Tramp

Wartburgos sztorim nincs, nem kerültem vele nagyon közeli viszonyba, sosem vonzott. Bár egyszer gyerekkoromban (tehát amikor olyan 9-12 éves forma lehettem, nem 30-35) utaztam egy Debrecen Nagykálló vonalon egy kombiverzióval. Azt kell tudni az utazásról, hogy megboldogult anyai nagyanyámmal szemben lakott Veze néni. Csak így, Veze néni. Hogy mi volt a keresztneve talán csak a férje, Veze bácsi tudta, vagy tán ő sem. Szóval adott a néni, aki akkor kb. 60 évesen savanyú káposztát árult a debreceni piacon, hordóból. Igen, volt olyan időszak kifalva életében amikor nem a Fórum magaslott a Csapó sarkon, hanem piac, emeletes garázs, faáru bolt és hétvégenként ott volt a KGST piac. Én pedig a nyaraimat ezen a környéken töltöttem, ha nem Kállóban akartam felgyújtani a pincét vagy tudás hiányában a strand úszómedencéjébe fulladtam volna. Az utazás akkoriban a vonat képében valósult meg anyámmal, vagy hétvégenként családilag, kocsival, ám egyszer opcióként beugrott az országutak királynője, az arany kormánykerék várományosa: Veze néni. Beültem, bár ne tettem volna! A dinamika mint olyan ismeretlen fogalom volt számára, a káposztaszag belengte az egész utasteret a Wartburg Touristban, és menthetetlenül megutáltam a savanyú káposztát egy életre. Szóval egy rémálom volt ami majdnem másfél óráig tartott.
Akkor jó lett volna egy ilyen:

Veze néni is menőbb lett volna, ahogy tolja és én talán megenném 37 évesen a toros káposztát!