Ebadta

Különös vonzalom és kapcsolat van köztem és a Babetta motorkerékpár között.
Talán azért mert még 8 éves is alig múltam és nem messze onnan ahol ez a fénykép készült egy ilyen kis pöcsköszörűn tanultam meg motorozni. Az Egyetem területén a Botanikus kert és a főépület között húztam a gázt. Akkor még sokkal kisebb forgalom volt, nem volt úgy beépítve a terület és parkoó autókat is csak elvétve lehetett látni. Minden optimális volt ahhoz, hogy közlekedési szabályokat sértsen apám és éni is. De jó volt!

Talán azért még, mert a kismotor hajtási engedély megszerzése után egy ilyen motort kaptam a szüleimtől, igaz az már az újabb, talán 210-es modell??? volt. Két sebességes, gyönyörű világoszöld. Nagyon szerettem. Akkor már kötelező volt a bukósisak használata, azzal jártam ki Pallagra középiskolába. Egyszer egy busz hirtelen megállt egy autó előtt és én a relatív gyorshajtás miatt (ezt az autó vezetője mondta nekem) belecsúsztam a Domus előtt egy Wartburg kombiba. Sikerült olyan nagy kárt okoznom, hogy a megkarcolt hátsó lökhárító miatt kért tőlem 300!!! Ft-ot a kár elhárítására. Nem tudom menyi volt akkor a sör, de szerintem a lökös azóta is úgy van, ha még megy egyáltalán az a varrógép.

Talán azért mert jó volt újra látni egy még működő és szolgáló veteránt. Amire a kosár talán a Dóczy ABC selejtezésekor került és azóta viseli büszkén. Önmagát letagadni nem tudja és nem is akarja, hiszen egy kis darab benzincső és a Brisk gyertya doboza jelzi, hogy élek, virulok, de foglalkozni kell velem. Mert megérdemli...