Ilyen se volt még...
Több mint 3 hónapig nem írtam ide semmit, nem dobtam egy képet sem fel, nem szívtam az autósok vérét, itt. Kicsit áthelyeztem a bolyongásaimat a tumblr-re és a napi képeket az arckönyv oldalán helyezem el a követők kisebb.nagyobb megelégedésével.
Valahogy a blog háttérbe szorult. A blogolás ás a bogarazás is. Pedig volt élmény, móka, öröm, bánat, utazás az elmúlt időszakban, de nem érintett meg annyira, hogy klaviatúrát ragadjak és beszámoljak róla, vagy simán csak lusta voltam. Vagy már telítődött a bennem lévő bogarazás-buszozás-léhűtés felirattal rendelkező pohár. Ki tudja, ha még én sem.
Most mindenesetre nincs kedvem ebben a marha melegben beülni egy klíma mentes autóba, még akkor sem ha tudom, hogy sokszor csalt mosolyt az arcomra korábban.
Nincs hangulatom az általam kedvelt hasalós autóval a teljesen szétvert Kifalva utcáin a kátyúkat kerülgetni és nem az élményre figyelni, hanem mint egy 85 kg-os Moha Bá folyamatosan újratervezzek fejben, mert lekoppan, mert felakad, mert szétszakítja.
És nincs is semmi a garázsban amire szívesen gondolnék. A játszós Spar már elkerült a háztól az 1500 pedig Belgiumban tartózkodik. A következő projekt már folyamatban van, fejben talán össze is állt, de most nem érzem a lendületet ami a kezdéshez lenne szükséges. Ha pedig az elején nincs meg akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy elakad a projekt és az a legrosszabb a szempontomból. Nyilván ha vevő vagyok, akkor a legjobb egy félkész projektet megvenni. De ezt most nem szeretném, úgyhogy inkább várok, biciklizek, fórumokat olvasgatok és információkat gyűjtök.
Valamint nosztalgiázok és elszorul a szívem, ha a tavalyi gépet meglátom. Ilyenkor kellene egy kijózanító pohár víz az arcba és tudni, hogy mit is akarsz igazán?!
