Trabant Tramp

Mindenkinek vannak autós-motoros korszakai, vannak akik kinőnek belőle és olyanok is akik megmaradnak az első szerelemnél.
Nálam ez úgy működött, hogy amikor mindenki Simsonnal járt akkor én Babettával nyomtam a köröket. Majd amikor Zsigulik következtek én Fiat 850-nel és kis Polskival képzeltem el az életemet. Voltak benne szép és felemelő pillanatok, de volt benne szar is.
És nem említettem a mostani bejegyzés témáját, a Trabantot. Vannak akik erre esküsznek, mert milyen fain gép a kis "zimbiribimm" motorral szerelt szappantartó. Ilyenem például volt. Lejárt műszakival került hozzám, miután a jogosítványomat megszereztem. Nagyon bátor, de inkább vakmerő módon jártam vele szalagtűző táncpróbákra, vigyorogtunk mikor Pallagra menet megelőztük a 13-as buszt. Öreg, pudvás szar volt, de szerettem, mert kicsit szabadnak éreztem vele-benne magam. Anyámék persze mit sem sejtettek az egészből, mert a szomszéd utcában, vagy a Bem Téren parkolt és csak addig, vagy onnan közlekedtem vele.
Kifordítottam az első felniket rajta, mert az úgy penge. Akkoriban járt a városban két szépen megcsinált Trabant, aminek a hátsó szélvédőjén a "Me Chupe" felírat díszelgett, etalon volt. Na az enyém meg sem közelítette azt!
A Trabantból kinőttem, nem érintett meg, talán az öcsém elsőgazdás 90-es évjáratúja talán, de az is csak addig tartott.
Most más van, de ezt sem tudom meddig tart, ha tart még egyáltalán. Sok dolog hátráltat, kedvemet szegi és nem érzem magamban azt az erőt, hogy újra és újra és újra...

De hátha történik valami, lesz egy kis erő, pici bizsergés ami visszahozza a csillapíthatatlan vágyat az "alkotás" után!