Renault 4

Volt ilyen, egyszerre három is. Még alig voltam 15 mikor apám, aki hasonló beteg begyűjtött egy ilyet, majd hirtelen felindultságból még kettőt, hogy legyen. Az egyik, a kék képes volt mozogni, a másik kettő viszont igazi bontószökevényként állt a falnak támasztva. Ráadásul egyik a másikon. Anyám nem kifejezetten ilyen veteményes kertről álmodott mikor a bérházból elköltöztek, de apámat ez a legkevésbé sem érdekelte.
Kifejezetten jópofa gépnek tartotta, igazi igénytelen munkásautó volt amibe belefért a gyalugép javító szerszámkészlet, mert a hátsó ülést felhajtva teljesen sík volt a padló.
Szóval nem volt rajta Alpine felni és Cibié szúró, de volt a fejtámlára szerelhető sztereó hangszóró, lehetetlen kormányváltó és jobb oldali indexkar. És anyám, a műszaki antitálent* ezen tanult volna vezetni, apám mellett. Igazi paradoxon. Talán ezért nem vezet a mai napig sem "anuta".

*Történt egyszer, hogy apám elküldte anyámat facsavarért egy üzletbe. Anyám kérte az eladótól a megfelelő méretet, majd mikor megkapta visszaadta, hogy ez neki nem kell, mert őt facsavarért küldték, az pedig fémből volt. Ennyit erről, vagy róla és a műszaki érzékéről.