Kamaszkorunk egyik legmeghatározóbb popdíváját veszítettük el. Igazán sosem szerettem, se őt magát, se a zenéjét, de valahogy mégis kötődök hozzá kicsit, talán az emlékek miatt.
Még szerencse, hogy maradt olyan aki ért a mikrofonhoz...
Még 88-ban, az előző évezredben a Vénkerti Iskola udvarán hallgattuk az olimpiai közvetítést, amikor Egér, a kicsi lány nyert. Ő énekelt már akkor.
92-ben amikor beengedtek a Vigadóba, próbáltunk esetlen módon csajozni és visítottuk, hogy Ólvéjzlávjú!
99-ben új Micra-ban ülve hallgattam az Enrique és a George féle duettet. Ezeket szerettem, akkor, kicsit most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése