2011. augusztus 19., péntek

Skoda


Volt pár darab a családban, talán a 110 Coupe érintett meg először igazán. Szép nagy hátsó szélvédővel, gyerekként a Nyíl utcán suhanva elég volt feltekintenem és láttam az eget. Aztán volt normál S100 is, nem szerettem mert nem lehetett lehúzni a hátsó üveget. Apám eyzser ezt az út mellett elcserélte egy okos kis Ford Escort Mark I-re. Piros-piros alapon. A drága nyolcvanas évek, nem volt ekkora bürokrácia mint most, apám is lubickolt. Később volt Miklós Bának, Mariann apjának egy fincsi kis S105 amivel fékpróbát végeztem Bökönyben. Kár volt. Tükörjég, rossz fék, öt centire álltunk meg keresztben a villanyoszloptól, szerencse, hogy nem csúszott... Majd jött egy Felicia, 1.6-os!!!, klímás, jó volt, szerettem, de ment mert valami érkezett helyette, arra már nem emlékszem. Azóta is látom a városban, gyári alufelnivel, kicsit füstöl, talán az a téligumi van rajta amit még én tettem rá. Lila, szép. Péterkének is volt ekkoriban egy hasonló, csak 1.3, ő is szerette, ezt is lehet látni azóta is. Majd jött a szép emlékű Octavia 1.8T L&K. A mai napig a legnagyobb szerelmem az autóim közül, a Passattal holtversenyben. Nem nagy, nem kicsi, megy, mert tud. Erre most itt van a legújabb, ami Bonneville-ben, a sóstón döntött rekordot. Gratula! Kell egy ilyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése